Grafika >>> Bittérkép vagy vektorgrafika?



Bittérképes, illetve vektoros formátum

A képek igen fontos alkotóelemei a multimédia-alkalmazásoknak. A munkánk során azonban arra is ügyelnünk kell, hogy a megfelelő célra megfelelő formátumú képet használjunk, különben az eredmény nem lesz megfelelő a minőség és/vagy hatékonyság szempontjából. A következőkben áttekintjük a leggyakrabban használt képformátumokat és tipikus alkalmazási céljukat.

Képeinket / ábráinkat két igen eltérő formátumban tárolhatjuk. A bittérképes vagy raszteres formátumban az adott kép minden egyes képpontjának színinformációja eltárolásra kerül, míg a vektorgrafikus formátumban a képet alkotó objektumok, vagy rajzelemek tulajdonságai szerepelnek az állományban.

Természetesen mindegyik formátumnak megvannak az előnyei/hátrányai.

 

Mikor melyiket használjuk?


Bittérképes állományok

Először ismerkedjünk meg a bittérképes képek legfontosabb jellemzőivel.

  • méret: itt a kép vízszintes és függőleges képpontjainak számát szokás megadni.
    (pl. 640 x 480-as kép azt jelenti, hogy a kép 640 képpont (pixel) széles és 480 képpont magas)
  • színmélység/színinformáció mennyiség: azt mutatja meg, hogy az adott kép képpontjai hány színárnyalatot vehetnek fel. Ha egy adott kép pl. 4 bites színmélységgel bír, akkor maximum 24 , vagyis  16 különböző szín látható rajta.
 
Színinformáció mennyisége
pontonként
Megjeleníthető színek
száma
1 bit 2
4 bit 16
8 bit 256
16 bit 65 536
24 bit 16 777 216

Példák


1 bit 4 bit
8 bit 24 bit

Forrás: http://www.sketchpad.net/

A bittérképes állományokat elsősorban a fényképek és a foltszerű (nem vonalas) ábrák tárolására használjuk. A formátum hátránya, hogy a kicsinyítés/nagyítás műveletei mindig torzítással járnak (természetesen a torzítás mértéke függ a használt grafikai program minőségétől is). Emellett akkor is nehézségekbe ütközünk, ha az ilyen típusú állományokon bizonyos műveleteket (pl. kijelölés) szeretnénk végezni.

Pl. a fenti fényképen a taxi alakjának kijelölése igen nehézkes, hiszen erős nagyításban sem tudjuk pontosan elkülöníteni a járművet a hátterétől.

Elmondható, hogy a bittérképes állományok igen nagy méretűek, hiszen minden egyes képpontról el kell tárolni a rá jellemző színinformációt.  Ezért - mint a multimédia témakörében általánosan - itt is fontos, hogy a képállományokat megfelelően tömörítsük.

A tömörítés eredményeképpen kapott állomány kétféle lehet. Az egyikből maradéktalanul visszaállíthatjuk az eredeti képet, ezt nevezzük veszteségmentes tömörítési eljárásnak. Ilyen tömörítési eljárással találkozhatunk például a .GIF vagy .PNG formátumú képeknél. A másik csoportba tartozó eljárások alkalmazása során a tömörített állományból nem tudjuk maradéktalanul visszanyerni az eredeti képinformációt, ezért ezeket veszteséges tömörítési eljárásoknak hívjuk.

Ezeknél az eljárásoknál a tömörítés mértékét mi magunk is meghatározhatjuk, így a legjobb minőségben vagy a legjobb tömörítéssel is elmenthetjük állományainkat, illetve tetszőleges arányt beállíthatunk a két véglet között. Mivel érzékszerveink bizonyos határokon belül nem érzékelik a különbséget az eredeti és tömörített állomány között, bátran használhatjuk ezt a tömörítési eljárást is. A .JPG formátumú állományok is veszteséges tömörítési eljárást használnak.

Példa: a Paint Shop Pro programban a JPG formátumba történő mentésnél megadhatjuk, hogy milyen mértékben tömörítse a program a képet. A magasabb tömörítési arány (highest compression) alacsonyabb minőséget eredményez.

A leggyakoribb bittérképes formátumok: BMP, JPG, PNG, TIFF

Lap tetejére

Vektorgrafikus állományok

A vektorgrafikus állományok előnyeit akkor tudjuk kihasználni, ha matematikailag jól leírható objektumokat (vonal, kör, ellipszis, görbe, téglalap stb.) tartalmazó ábrákat hozunk létre. A formátum legnagyobb előnye, hogy a nagyítás/kicsinyítés művelete torzításmentes, és az egyes objektumokkal történő műveletvégzés is egyszerű, hiszen az egymást takaró objektumokat egyszerűen elmozdíthatjuk, átméretezhetjük, törölhetjük. Mivel ebben az esetben az objektumok tulajdonságai kerülnek tárolásra, az állomány mérete függ a felhasznált objektumok számától, bonyolultságától. Ugyanez igaz a megjelenítési időtartamra is, vagyis a több objektumot tartalmazó ábrát lassabban képes feldolgozni/megjeleníteni a számítógépünk.

A bal oldali ábrán egy vektorgrafikus formátumú kép "drótvázas" megjelenítését láthatjuk, a jobb oldalon pedig a kiszínezett változatot.

A leggyakoribb vektorgrafikus formátumok: EPS, WMF, CDR, DFX, SVG

Lap tetejére

Különbségek

Néhány példán keresztül tekintsük át, a vektorgrafikus és bittérképes formátumú képek eltéréseit.

A bal oldali képen láthatjuk, hogy a bittérképes formátumban tárolt "A" betű erős nagyításban nem mutat szép eredményt, a vonalak töredezetté, lépcsőssé válnak. Míg a jobb oldalon látható vektorgrafikus formában tárolt betűt tetszőleges mértékben nagyíthatjuk, a torzítás nem jelentkezik.

 

A nagyítás szemléltetése bittérképes (fent) és vektorgrafikus (lent) állomány esetén.

A bittérképes ábrák esetén tapasztalható töredezettséget valamiképpen kompenzálhatjuk, ha az úgynevezett antialias (élsimítás) funkcióval is rendelkezik a grafikai programunk.

Ebben az esetben ugyanis, a rajzelemeink körvonalai olyan képpontokkal is kiegészülnek, amelyek átmenetet jelentenek a háttér és az objektum színe között, ezzel optikailag azt a hatást érhetjük el, hogy a lépcsős vonalaink kissé kisimulnak.

Az antialias funkciót nem mindegyik grafikai program támogatja, de a profibbakban kivétel nélkül megtalálhatjuk ezt a funkciót, amelyet általában úgy használhatunk, hogy egy megfelelő eszköztáron bekapcsoljuk (példa:  a paint shop pro 7 program rajzeszköztárában egy  jelölőnégyzettel választhatjuk ki az antialias funkciót).

 

 

Lap tetejére

Forrás: http://www.sulinet.hu