József Attila: Nyári délután Cseveg az olló. Néne nyesi a pázsitot, s megáll. Hátulról nézve is látni, ásított. Rádió nyüzsög. Szárnyak dongnak az üvegen s a szellők táncot járnak a puha füveken. Az idő semmit játszik, langy tócsa most, megállt. Hogy elleng, abból látszik, hogy remeg a virág. Én sem tudom már régen, alszom? Vagy dolgozom? Megterít a feleségem szép fehér abroszon Az eget is e tájon vászonfény lepi el s csillog, mert üvegtálon ül, a földi eper. Boldog vagyok. A kedves mellettem varrogat s hallgatjuk, amint elmegy egy vén tehervonat.