Hányszor úsztuk meg? Nemrég derült csak ki, hogy 1998-ban egy kozmikus égitest, egy aszteroida, amit kisbolygónak nevezünk, nagyon közel járt a Földhöz. A csillagászok erről akkor „elfelejtették” értesíteni az emberiséget. Nem véletlen, hogy mostanában a nagy filmgyárak több olyan művet is készítettek, amelyek éppen arról szólnak: csaknem katasztrófát okoz a kisbolygó. Érdemes most egy kicsit vissza tekinteni, hogy lássuk, hányszor úsztunk meg nagyobb bajt. Spanyol és kínai források 441-ből üstököst említenek, amely az égen „igen nagyra nőtt”. Kínai forrásokból olvashatjuk, hogy tizennyolc hónapra a nap fénye is „megfakult” és beköszöntött a földi sötétség. Itt éhínség tört ki a sötétség és a növényi vegetáció megszűnése miatt, így aztán egyes tartományokban a lakosság nyolcvan százaléka éhen halt. Egyes nagyvárosok is teljesen elnéptelenedtek. Az arizóniai nagy meteorkráterbe egy hatvanméteres, pár millió tonnás égitest vágódott be, a robbanás ereje 1500 hirosimai bombáéval ért fel. 1937-ben a négyszázmillió tonnás Hermes kisbolygó — óránként nyolcvanezer kilométeres sebességgel száguld! — alig kétholdnyi távolságra suhant el a Föld mellett. Hétszázötvenezer kilométerre közelített meg bennünket; ha akkor összeütközünk, több atombomba robbanásnak megfelelő rombolást kellett volna átélnünk és annyi ember veszett volna oda, ahányan a két világháborúban összesen (hetvenmillió!). Ugyanilyen „közeli találkozásra” került sor 1989-ben is, amikor a Hermeshez méreteiben hasonló másik égitest száguldott el a Föld mellett. Ha néhány órával korábban ér ide, biztos az összeütközés. 1993. Május 21-én egy öt tíz kilométeres objektum alig 140 ezer kilométerre száguldott el tőlünk. Ütközéskor globális méretű és hatású pusztítást kellett volna átvészelnünk