A számítógépes adatbázis-kezeléshez is szükség van a felhasználáshoz tartozó adatok csoportosítására, megfelelő szerkezetű tárolására, valamint az adatok karbantartási, keresési, megjelenítési műveleteit is támogató adatbázis-kezelő programra.

▲ Lap tetejére

Az adatbázis

Az adatbázis egy adott alkalmazáshoz tartozó adatok összessége, melyet úgynevezett adatmodellel képezünk le. Az adatmodell írja le az adatbázis szerkezetét. A szerkezet tartalmazza az adatok típusát, kapcsolatait, sőt az adatokon végrehajtható alapműveleteket is. A legelterjedtebb adatbázis-szerkezetek (modellek) a következők:

Hierarchikus modell :
A hierarchikus modell volt a legelső az adatbázis-kezelőkben és egyben a leginkább korlátozott. Az adatbázis több egymástól független fából állhat. A fa csomópontjaiban és leveleiben helyezkednek el az adatok. A közöttük levő kapcsolat, szülő gyermek kapcsolatnak felel meg. Jellemzője, hogy egy gyökér adatból kiindulva elérhető az összes adat. Ilyen pl. a DOS könyvtár szerkezete is. Egy szülőhöz tartozhat több gyerek, de minden gyereknek csak egy szülője lehet.

Hálós modell:
A hierarchikus szerkezet továbbfejlesztett változata. Egy szülőhöz tartozhat több gyerek, de egy gyereknek is lehet több szülője. Nagygépes adatbázis-kezelők használják ezt a szerkezetet.

Relációs modell:
Az adatokat egymással kapcsolatban álló táblázatok rendszerében ábrázolja. A relációs az egyik legáttekinthetőbb és a 80-as évektől kezdve a legelterjedtebb adatmodell, támogatják a legismertebb adatbázis-kezelő programok.

▲ Lap tetejére

Relációs adatbázis

A relációs adatmodell szerkezetét legkönnyebben egy példán keresztül ismerhetjük meg. Egy raktár készletéről tartalmaz információkat a következő tábla:
 

A tábla annyi sort, azaz rekordot tartalmaz, ahányféle cikk van a raktárban, és annyi oszlopot, azaz mezőt, ahány tulajdonságot, jellemzőt akarunk tárolni egy-egy cikkről.

Amennyiben a raktárkészlet minimális szint alá csökken, megrendelést kell feladni. A megrendeléseket a következő tábla tartalmazza:

Vegyük észre, hogy a tábla nem tartalmazza a megrendelt áru nevét, hiszen az fölösleges tárolást, redundanciát jelentene, mert ez az adat szerepel a készlettáblában, és a cikkazonosító mező alapján kapcsolat teremthető a két tábla között.

A relációs adatmodell fő alkotóelemei tehát az egyes egyedeket tulajdonságokkal leíró táblák, és a táblák közötti kapcsolatok.

A fenti példában a készlet-adattábla és a megrendelés-adattábla egy-egy egyedtípus, a táblák sorai az egyed-előfordulások. Az összes egye-előfordulást egy táblán belül azonos tulajdonságok írnak le.

Az egyes sorokat, egyed-előfordulásokat egyértelműen kell tudnunk azonosítani, másképpen fogalmazva a rekordok megkülönböztethetők legyenek.

A készlet-adattáblában a sorok egyértelmű azonosítására szolgál a cikkazonosító, a megrendeléstáblában a rendelésszám. A tábla adatainak egyértelmű azonosítására szolgáló tulajdonság (esetleg több tulajdonság együtt) az úgynevezett kulcs attribútum vagy elsődleges kulcs.

Az egymással tartalmilag összefüggő táblák  közötti logikai kapcsolatot egy, mindkét táblában előforduló tulajdonság valósítja meg, melyet kapcsolómezőnek is hívunk: példánkban a cikkazonosító. ez a tulajdonság a készlettábla elsődleges kulcsa, a megrendeléstáblában pedig a készletre hivatkozó úgynevezett idegen kulcs.

A kapcsolat típusára jellemző, hogy a hivatkozó tábla egy rekordjához a másik táblának egy vagy több rekordja kapcsolódhat. Példánkban egy cikket több alkalommal is megrendelhetnek, így a kapcsolat egy a többhöz típusú.

Kapcsolattípusok:

• Nincs kapcsolat az egyedhalmazok között.
   

• Egy-egy (1:1) kapcsolat. Az egyik egyedhalmaz minden egyes elemének egy és csak egy elem felel meg a másik halmazból, és viszont.
   

• Egy-több (1:N) vagy a másik irányból több-egy (N:1) kapcsolat. Az egyik halmaz elemeinek több elem is megfelelhet a másik halmazból, a másik halmaz minden eleméhez viszont csak egy elem tartozik az első halmazból.
   

• Több-több (M:N) kapcsolat. Mindkét egyedhalmaz bármely eleméhez több elem tartozhat a másik egyedhalmazból

▲ Lap tetejére

Az adatbázis-kezelők legfontosabb feladatai

1. A megtervezett adattáblák fizikai szerkezetének és kapcsolatainak létrehozása.

2. Az adattáblák feltöltése, adatmódosítások, törlések végrehajtása.

3. Adatrekordok sorba rendezése adott szempontok szerint.

4. Adatok megkeresése, válogatása, megjelenítése.

5. Listák, jelentések készítése.

6. Biztonsági másolatok készítése.

▲ Lap tetejére

Alapfogalmak

Adatbázis: egy adott alkalmazáshoz tartozó adatok összessége, melyet úgynevezett adatmodellel képezünk le.

Adatbázis-kezelő rendszer: az a szoftver, amellyel az adatbázist kezelni tudjuk.

Relációs adatmodell: Legelterjedtebb adatmodell, amely az egyedeket egymással kapcsolatban álló táblázatok rendszerében ábrázolja.

Reláció: A relációs adatbázis alapfogalma, sorokból és oszlopokból áll.

Rekord: a tábla egy sora.

Mező: a tábla egy rekordjának egy oszlopa.

Egyed: minden olyan dolog (objektum), ami minden más dologtól (objektumtól) megkülönböztethető.

Tulajdonság: az egyed belső szerkezete. Az egyedeket tulajdonságokkal írjuk le.

Egyed-típus: tulajdonságokkal (attribútumokkal) leírható egyed.

Egyedi azonosító, kulcs: A tábla adatainak egyértelmű azonosítására szolgáló tulajdonság.

Kapcsolat: az egyed külső szerkezete, az egyedek közötti viszony.

Táblák közötti kapcsolat: Az egymással tartalmilag összefüggő táblákban előforduló azonos tulajdonság.

▲ Lap tetejére