A képek igen fontos alkotóelemei a multimédia-alkalmazásoknak. A munkánk során azonban arra is ügyelnünk kell, hogy a megfelelő célra megfelelő formátumú képet használjunk, különben az eredmény nem lesz megfelelő a minőség és/vagy hatékonyság szempontjából. A következőkben áttekintjük a leggyakrabban használt képformátumokat és tipikus alkalmazási céljukat.
Képeinket / ábráinkat két igen eltérő formátumban tárolhatjuk. A bittérképes vagy raszteres formátumban az adott kép minden egyes képpontjának színinformációja eltárolásra kerül, míg a vektorgrafikus formátumban a képet alkotó objektumok, vagy rajzelemek tulajdonságai szerepelnek az állományban.
Természetesen mindegyik formátumnak megvannak az előnyei/hátrányai.
Először ismerkedjünk meg a bittérképes képek legfontosabb jellemzőivel.
| Színinformáció mennyisége pontonként |
Megjeleníthető színek száma |
| 1 bit | 2 |
| 4 bit | 16 |
| 8 bit | 256 |
| 16 bit | 65 536 |
| 24 bit | 16 777 216 |
Példák
 |
 |
| 1 bit | 4 bit |
 |
 |
| 8 bit | 24 bit |
Forrás: http://www.sketchpad.net/ |
|
A bittérképes állományokat elsősorban a fényképek és a foltszerű (nem vonalas) ábrák tárolására használjuk. A formátum hátránya, hogy a kicsinyítés/nagyítás műveletei mindig torzítással járnak (természetesen a torzítás mértéke függ a használt grafikai program minőségétől is). Emellett akkor is nehézségekbe ütközünk, ha az ilyen típusú állományokon bizonyos műveleteket (pl. kijelölés) szeretnénk végezni.
Pl. a fenti fényképen a taxi alakjának kijelölése igen nehézkes, hiszen erős nagyításban sem tudjuk pontosan elkülöníteni a járművet a hátterétől.
Elmondható, hogy a bittérképes állományok igen nagy méretűek, hiszen minden egyes képpontról el kell tárolni a rá jellemző színinformációt. Ezért - mint a multimédia témakörében általánosan - itt is fontos, hogy a képállományokat megfelelően tömörítsük.
A tömörítés eredményeképpen kapott állomány kétféle lehet. Az egyikből maradéktalanul visszaállíthatjuk az eredeti képet, ezt nevezzük veszteségmentes tömörítési eljárásnak. Ilyen tömörítési eljárással találkozhatunk például a .GIF vagy .PNG formátumú képeknél. A másik csoportba tartozó eljárások alkalmazása során a tömörített állományból nem tudjuk maradéktalanul visszanyerni az eredeti képinformációt, ezért ezeket veszteséges tömörítési eljárásoknak hívjuk.
Ezeknél az eljárásoknál a tömörítés mértékét mi magunk is meghatározhatjuk, így a legjobb minőségben vagy a legjobb tömörítéssel is elmenthetjük állományainkat, illetve tetszőleges arányt beállíthatunk a két véglet között. Mivel érzékszerveink bizonyos határokon belül nem érzékelik a különbséget az eredeti és tömörített állomány között, bátran használhatjuk ezt a tömörítési eljárást is. A .JPG formátumú állományok is veszteséges tömörítési eljárást használnak.
Példa: a Paint Shop Pro programban a JPG formátumba történő mentésnél megadhatjuk, hogy milyen mértékben tömörítse a program a képet. A magasabb tömörítési arány (highest compression) alacsonyabb minőséget eredményez.
A leggyakoribb bittérképes formátumok: BMP, JPG, PNG, TIFF
A vektorgrafikus állományok előnyeit akkor tudjuk kihasználni, ha matematikailag jól leírható objektumokat (vonal, kör, ellipszis, görbe, téglalap stb.) tartalmazó ábrákat hozunk létre. A formátum legnagyobb előnye, hogy a nagyítás/kicsinyítés művelete torzításmentes, és az egyes objektumokkal történő műveletvégzés is egyszerű, hiszen az egymást takaró objektumokat egyszerűen elmozdíthatjuk, átméretezhetjük, törölhetjük. Mivel ebben az esetben az objektumok tulajdonságai kerülnek tárolásra, az állomány mérete függ a felhasznált objektumok számától, bonyolultságától. Ugyanez igaz a megjelenítési időtartamra is, vagyis a több objektumot tartalmazó ábrát lassabban képes feldolgozni/megjeleníteni a számítógépünk.
A bal oldali ábrán egy vektorgrafikus formátumú kép "drótvázas" megjelenítését láthatjuk, a jobb oldalon pedig a kiszínezett változatot.
A leggyakoribb vektorgrafikus formátumok: EPS, WMF, CDR, DFX, SVG
Néhány példán keresztül tekintsük át, a vektorgrafikus és bittérképes formátumú képek eltéréseit.
A
bal oldali képen láthatjuk, hogy a bittérképes formátumban tárolt "A" betű erős
nagyításban nem mutat szép eredményt, a vonalak töredezetté, lépcsőssé válnak.
Míg a jobb oldalon látható vektorgrafikus formában tárolt betűt tetszőleges
mértékben nagyíthatjuk, a torzítás nem jelentkezik.
A nagyítás szemléltetése bittérképes (fent) és vektorgrafikus (lent) állomány esetén.
A bittérképes ábrák esetén tapasztalható töredezettséget valamiképpen kompenzálhatjuk, ha az úgynevezett antialias (élsimítás) funkcióval is rendelkezik a grafikai programunk.
Ebben az esetben ugyanis, a rajzelemeink körvonalai olyan képpontokkal is kiegészülnek, amelyek átmenetet jelentenek a háttér és az objektum színe között, ezzel optikailag azt a hatást érhetjük el, hogy a lépcsős vonalaink kissé kisimulnak.
Az
antialias funkciót nem mindegyik grafikai program támogatja, de a profibbakban
kivétel nélkül megtalálhatjuk ezt a funkciót, amelyet általában úgy
használhatunk, hogy egy megfelelő eszköztáron bekapcsoljuk (példa: a paint shop
pro 7 program rajzeszköztárában egy jelölőnégyzettel választhatjuk ki az
antialias funkciót).
Forrás: http://www.sulinet.hu