A bemeneti perifériák (input perifériák, beviteli egységek) feladata, hogy a külvilágból a processzorhoz, illetve közvetlenül az operatív memóriába juttassák az adatokat.
Az
elsődleges bemeneti egység, ami azt jelenti, hogy ha külön nem írunk elő mást, a
számítógép mindig innen várja az adatokat. A billentyűzetnek két fontos
jellemzője van: a rajta elhelyezkedő billentyűk száma és kiosztása. Ez utóbbi
mutathat nyelvi sajátságokat. (Például a magyar billentyűzeten eleve elhelyezték
az ékezetes karakterekhez tartozó billentyűket is.) (Amennyiben a billentyűk
elrendezése olyan, hogy segíti a gépelést, ergonomikus billentyűzetről
beszélünk.)
Napjainkban leggyakrabban a 101-106 gombos klaviatúrákat használják. A billentyűzet több részből áll: alfanumerikus billentyűzet (írógép billentyűzet), amely betűk, számok, írásjelek megjelenítését teszi lehetővé. A betűk egyszerű leütésével kisbetű jelenik meg a képernyőn.
Vezérlő billentyűk
ESC: a funkció billentyűkkel egy sorban
helyezkedik el, amellyel általában vissza lehet lépni egy nem kívánt helyről a
programban, vagy az éppen folyamatban lévő műveleteket lehet megszakítani (pl.
cella tartalmának szerkesztése egy táblázatkezelőben)
ALT: Megváltoztatja a billentyű jelentését.
A legtöbb programban a főmenü és annak almenüinek elérésére használják (pl.:
Alt+F – fájlmenü lenyitása).
ALT GR (jobb oldali
ALT): vannak
billentyűzetek, ahol a jobb alsó sarokban van egy harmadik jel is, ezt az
ALT GR billentyűvel
együtt lehet előhozni.
CTRL: szintén a billentyűk funkcióit váltja
át.
Print
Screen:
az aktuális képernyőtartalom a vágólapra helyezhető
Pause: hatására általában a program
megszakad, vagy szünetel a működés
Funkció billentyűk:
Fl, F2, … F12: Az írógép-billentyűzet felett helyezkednek el. Ezek mindig az adott programban nyerik el a jelentésüket.
Szerkesztő billentyűk
BACKSPACE:
egy karakter visszatörlésére szolgál (a kurzor előtti karaktert törli).
TAB: lehetővé teszi a sort szabályos
darabokra osztó tabulátorhelyek közötti ugrást.
ENTER: parancsot, sort vagy bekezdést zár
le. Az ENTER
billentyűt általában egy balra mutató, megtört nyíl jelzi.
Váltó billentyűk
Azért hívják váltóbillentyűnek ezeket, mert egy adott billentyűvel együtt használva megváltoztatják annak hatását, jelentését a programban.
SHIFT:
nyomva tartásával át lehet váltani a nagybetűs írásra. Azokon a billentyűkön,
amelyeken két jel látható, az alsó jel az alapértelmezett, a felső a
SHIFT -tel együtt
jelenik meg. Ezekre a CAPS
LOCK hatástalan.
CAPS LOCK: olyan, mintha a
SHIFT billentyűt
folyamatosan nyomva tartanánk.
Navigációs billentyűk
Insert: a felülíró és a beszúró üzemmód
között vált.
Home: sor elejére ugrik.
Page Up: egy lappal feljebb ugrik.
Delete: a kurzor utáni (vagy a kurzor helyén
lévő) karaktert törli.
End: a sor végére ugrik.
Page Down: egy lappal lejjebb ugrik.
Nyilak: szövegkurzor mozgatására szolgálnak.
Vezérlő billentyűkkel kombinált numerikus billentyűzet:
Ha a Num Lock kapcsoló be van kapcsolva, a kettős jelű billentyűk számokként viselkednek; ha ki van kapcsolva, akkor pedig vezérlő billentyűként. Ennek a résznek főleg akkor vesszük hasznát, ha sok számot kell bevinni.
A billentyűzeteket csoportosíthatjuk a számítógéphez való csatlakozás módja szerint:
vezetékes (csatlakozó típusai: PS/2 vagy USB)
vezeték nélküli (infra vagy rádiófrekvenciás)
A grafikus felhasználói programok, operációs rendszerek korában szinte nélkülözhetetlen eszköz. Az egér a működési elve alapján lehet optomechanikus és optikai egér.
Optomechanikus
egér
Az
optomechanikus egér egyik központi alkatrésze a gömb (golyó), amely mozgatáskor
elgördül. Ezt a mozgást érzékeli két görgő, amelyek végén fogaskerékhez hasonló
perforált körlap helyezkedik el. E körlap optikai kapuk között forog, amelyek
figyelik, hányszor szakította meg a fénysugár útját egy-egy 'fog'. Ezeket az
információkat értékeli az egér elektronikája.
Az ilyen egerek rendkívül olcsók és megbízhatóak, de érzékenyek a
szennyeződésekre. Ha a golyó, vagy a tengelyek elpiszkolódnak, csökken a
felületek súrlódási együtthatója és így a golyó megcsúszhat a tengelyeken, a
mozgás érzékelése pontatlanná válik.
Optikai egér
Optikai egerek már régóta léteztek, de a mai formájukban csak néhány éve jelentek meg a piacon, mivel csak most vált elérhetővé a hozzájuk szükséges technológia.
Működési
elvük roppan egyszerű. Egy apró LED megvilágítja a felületet, melyen az egér
fekszik, és erről egy kis kamera felvételt készít. Ezt a műveletet
másodpercenként több százszor végzi el. Az elmozdulás irányát és mértékét pedig
az így előállított képek összehasonlításával állapítja meg az egér.
A technológia hátránya, hogy nem használható olyan felületeken, amik megváltoztatják a fényvisszaverődést (pl. üveglappal vagy magas fényű lakkal fedett asztalon, vagy nagyon sötét, fekete fületeken – melyek elnyelik a fényt, illetve annak nagy részét).
Az egéren található még egy (Machintos szabvány), két (Microsoft szabvány) vagy három (IBM szabvány) gomb. Ezek egy-egy mikrokapcsolóhoz csatlakoznak. Az egér mozgása és a kapcsolók ki-be kapcsolása közvetíti az információt. Az egér gombjainak funkciói az operációs rendszer beállításaival felcserélhetőek. A legtöbb egeret úgy gyártják, hogy jobb és bal kézzel is használható legyen (alakja szimmetrikus).
Az újabb típusú egereken már megjelent a görgető kerék (scroll wheel), mely a görgetési és lapozási funkciót valósítja meg a különböző alkalmazásokban, (az ilyen egereket gyakran 3D-s egérnek nevezik, két görgető esetén 4D-snek).
Az egereket csoportosíthatjuk a számítógéphez való csatlakoztatásuk alapján is:
vezetékes és
vezeték nélküli változatokra.
A vezetékes változat csatlakozási felülete lehet:
PS/2 vagy
USB vagy
régebbi egerek
estében soros port.
A vezeték nélküli változatok tarthatják a kapcsolatot a számítógéppel:
rádiófrekvenciás hullámokkal vagy
infravörös fénnyel.
Az egérrel azonos funkciót lát el a gördítő (track ball). Itt az egér aljáról a tetejére költözött a golyó, nem a gördítőt kell az asztalon tologatni, hanem csak a golyót kell az ujjunkkal forgatni. Ez az eszköz kisebb helyigényű, mint az egér, ezért ezeket praktikussági okokból elsősorban notebook-okon és laptop-okon használják.
Ugyancsak a hordozható számítógépeknél alkalmazzák az érintős pozícionáló eszközt, az ún. touchpa-dot (érintő pad). Ez egy nyomásérzékelő felület, ahol az ujjunkat kell a kívánt irányba mozgatni.
Az első szkennerek nagymértékben térképészeti igényekre jöttek
létre, s ez meghatározta azt az alapvető követelményt, hogy alkalmasak legyenek
nagy (
Az szkennerek általában szövegek számítógépbe vitelére, valamint különböző rajzos és fényképes input adatok digitalizálására használhatóak, illusztratív jellegű alkalmazásokban.
A szkenner érzékelője ami egy sor fototranzisztor vagy CCD, pontonként kiolvassa az adott sorban lévő pixelekhez tartozó világosság és szín értékeket, majd a következő sorra ugrik. A digitalizálás során minden képpont színéhez egy számhármast rendel. Ezek a három alapszín (piros, zöld, kék) világosságértékei.
A bevitt szöveg is képnek számít, amíg egy szövegfelismerő program segítségével fel nem dolgozzuk. (OCR: Optical Character Recognition – Optikai Karakterfelismerő Program) Egy ilyen program a szkennerrel beolvastatott képen képes felismerni a betűket és szöveges állománnyá konvertálni azt. Ezután a szöveg úgy viselkedik, mintha mi magunk gépeltük volna be. Mivel egyetlen szövegfelismerő program sem dolgozik hibátlanul, ezért ezután még szükség van némi javításra (a felismerés minősége nagyban függ az eredeti papíros forrás minőségétől – pl. mennyire gyűrött, nyomdahibák, ... stb.).
A szkennereknek a lap beolvasási technikájától függően a következő változatai vannak:
kézi szkenner: ennél mi magunk mozgatjuk az eszközt a beolvasandó anyag fölött.
lapáthúzós szkenner: a lapot behúzza és úgy olvassa be (hasonlóan egy nyomtatóhoz).
diaszkenner: csak diák és fotónegatívok beolvasására használható
dobszkenner: elsősorban nyomdákban használják. A lapot, filmet, diát egy forgó dobra fogatják, ami belülről van megvilágítva. A többi szkennertől eltérően itt nem CCD sor van, hanem csak egy érzékelő. Így elkerülik a CCD-k gyártási hibáiból adódó szkennelési hibákat, mivel minden képpont színe ugyanazzal az érzékelővel lesz meghatározva.
síkágyas
szkenner: ez a legelterjedtebb típus. Felépítése és használata egy
fénymásolóéhoz hasonlít
A beolvasott kép és így a scanner minőségének jellemzésére a felbontóképességet használjuk, amelyet DPI -ben (Dot per inch) adunk meg. Ez az egy inchen lévő képpontok számát jelenti. (Például: 300, 600, 1200 stb. – gyakorlatban a 300-at használjuk leginkább, mivel az OCR programokhoz és a webes megjelenítéshez is elegendő).
Másik fontos érték a színmélység, mely a feldolgozáskor használható színárnyalatok számát mutatja meg, ezt bitekben szokták megadni.
A szkennereket a nyomtatókhoz hasonlóan párhuzamos portra és USB portra lehet kötni.
Katódsugárcsöves monitorokhoz használt ceruza alakú eszköz, amellyel a képernyő egy tetszőleges pontja kijelölhető. Csúcsában fényérzékelő van, amely a rajzoló elektronsugár hatására jelet továbbít a számítógépbe. A jel beérkezése a sorfrekvenciás eltérítő jel időfüggvényén pontosan megfigyelhető, ezáltal a fényceruza koordinátája meghatározható. Fényceruzával a képernyőn legördülő menükből, ikonokból választhatunk.
LCD paneleken nem használható, mivel ceruza pozícióját a számítógép a katódsugár segítségével határozza meg. A touchescreen-ek (érintőképernyők) és tablet-ek egyre jobban kiszorítják, napjainkban már ritkán használt eszköz.
Hangkártyával rendelkező számítógéppel együtt lehetővé teszi hangokat tartalmazó állományok készítését. Hangfelvételt készíthetünk a segítségével, tehát hangot digitalizálhatunk vele. Felhasználási területei:
* interneten keresztül lebonyolítható telefonálásokhoz, videokonferenciákhoz;
* nyelvoktató programhoz a kiejtés gyakorlására;
Az újabb fejlesztések olyan programok elkészítését tűzték ki célul, melyek segítségével a számítógép beszédben kiadott utasítások alapján is működtethető.
Ezt a beviteli eszközt elsősorban műszaki tervezésekhez használják. Mérnöki munkában tervrajzok beviteléhez, digitalizálásához. A digitalizáló táblán egy toll (vagy/és egér) segítségével pozícionálhatunk. Maga a digitalizáló tábla (graphics tablet) különböző méretű lehet A3, A4, A5. A kisebb táblákat tabletnek nevezik
A vonalkód olvasót a kereskedelmi alkalmazásoknál használjákHa ezt az eszközt a billentyűzet körbe kapcsoljuk, begépelődik a kívánt kódsorozat. Főbb típusai:
Ezek az adatbeviteli eszközök elsősorban irányok megadását teszik lehetővé.
 |
 |
 |
| joystick | gamepad | kormány |
A játékvezérlő lehet botkormány (joystick), gamepad és kormány (esetleg pedálokkal). A legújabb típusok már erő visszacsatolásosak (force feedback), ami a játék élményét teljesebbé teszi. (pl. a játék szerint göröngyös úton haladva rángatni kezd a kormány).
Az
informatika előretörésével a fényképezésnek egy új irányvonala jelent meg. Mára
a digitális képalkotás elérhető alternatívája lett a hagyományos fényképezési
technikáknak, sőt a használati szokások egyre inkább ebbe az irányba tolódnak
el.
Általában a digitális fényképezőgépek flash memóriák egyikét használják a képek tárolására.
Milyen előnyökkel jár a digitális fényképezőgép használata?
Az elkészült képet a felvétel után rögtön meg lehet tekinteni.
A digitális fényképezőgép memóriájába (főleg, ha bővítőkártyát is helyeznek bele) sokkal több kép fér, mint egy hagyományos filmre.
A képek digitálisan vannak tárolva, a kép nem romolhat el külső fizikai hatásoktól, például nem kaphat fényt a film (kivéve persze, ha a gép sérül meg).
A képek utólagos, otthoni szerkesztése sokkal egyszerűbbé válik.
Egy átlagos készülékkel nemcsak képet, hanem videót is felvehetünk. A legtöbb ilyen készülék betöltheti webkamera szerepét is.
A képek előhívása papír alapra nem kerül (sokkal) többe, mint a hagyományos technikával készült képeké. (Szinte ugyanannyi, ha a film, az előhívás, és a nagyítás árát is összeadjuk, főleg hogy a hagyományos filmelőhívásnál a nem sikerült, rosszul beállított képeket is előhívják, míg a digitálisnál csak az általunk kiválasztottat.)
A digitális fényképezőgépek jellemzői:
A kép felbontása, melyet megapixelben adnak meg. A rögzített képpontok számát jelenti.
A gépbe helyezhető memória típusa és mérete.
Rendelkezik-e webkamera funkcióval.
Akkumulátorról vagy elemről működik-e.
Az optikai zoom mérete. (A digitális zoom nem annyira lényeges, mert ez a funkció rajzoló programokkal is megoldható utólag is.)
A rögzített videót ezekben a készülékekben leggyakrabban
miniDV kazettán digitális formában tárolják. Néhány készülék 8 cm-es újraírható
DVD-lemezt használ a rögzítésre. A lemezes változat előnye, hogy tetszőleges DVD
lejátszóban a felvétel megnézhető.
Ezeken a készülékeken egyszerűbb vágási műveletek a videó kamerán belül elvégezhetők, különböző effektusok (pl. tükrözés) beállíthatóak.
Amennyiben szeretnénk a rögzített felvételeinkből egy kis filmet összeállítani, a kameráról a számítógépre tölthető a felvétel. Erre leggyakrabban a FireWire csatolót, ritkábban az USB portot használják. A számítógépem megszerkesztett anyag DVD lemezre írható, vagy a kamerára (lényegében minőségromlás nélkül) visszatölthető.