A perifériák a gép és a külvilág, valamint a gépek egymás közötti kommunikációját biztosító berendezések, eszközök. A számítógépen tárolt adatokat és információkat a kimeneti (output) perifériák segítségével jelenít­hetjük meg.

Monitor

Az elsődleges kiviteli eszköz. Ha külön nem jelölünk meg mást, alapvetően itt jelennek meg az adatok. Két fő monitorfajtát különböztetünk meg:

• katódsugárcsöves monitor (CRT - Cathode Ray Tube)

• folyadékkristályos monitor (LCD - Liquid Crystal Display)

Katódsugárcsöves monitor

Ez a legrégebbi monitortípus. Működési elve megegyezik a televízióéval. A katódsugárcső egy nagy üvegpalackra hasonlít, amely az általunk látható részén háromféle - vörös, zöld és kék színű foszforeszkáló pontokkal van bevonva, melyeket egy elektron sugár gerjeszt. A gerjesztett pontok egy idő után elhalványulnának, ezért időnként frissíteni kell azokat. Az elektronsugár sorról-sorra haladva végigpásztázza a képernyőt és közben gerjeszti a megfelelő pontokat. Ezt másodpercenként legalább 60-szor megteszi.

LCD monitor

A hagyományos katódsugárcsöves monitorokat hamarosan ki fogják szorítani a sokkal modernebb technológiát képviselő LCD-monitorok.

Az LCD a Liquid Crystal Display - a folyadékkristályos megjelenítés rövidítése. A kép egy lapos műanyaggal bevont felületen generálódik. A katódsugárcsöves monitorral ellentétben a kép nem állandóan frissül, hanem csak akkor, amikor az adott képpont változik.

Képük stabilabb és élesebb a katódsugárcsövesnél. Lényegesen jobban kímélik a szemet, hiszen a folyamatos vibrálás ezeknél a képernyőknél nem létezik. Környezetbarátabbak más szempontból is. Az LCD monitorok sugárzása lényegében 0. Energiafogyasztásuk is alacsonyabb mint a katódsugárcsöveseké.

Egyetlen hátrányuk, hogy ha nem szemből nézzük őket, akkor a kép kevésbé élvezhető.

A monitor mérete

A monitorok méretét a képer­nyőátló hosszával jellemzik, amit collban (vagy inchben) szokás megadni (1"= 1 inch = 1 coll = 2,54 cm). Például egy 17" (inch)-es monitornak a képátlója 17x2,54 cm = 43,18 cm. Katódsugárcsöves monitor esetében kétfajta képátló van. A névleges méret a katódsugárcső felhasználó felé eső végének a teljes méretét jelenti. A másik a hasznos képfelület, a látható kép átlóját jelöli. Például egy 19”-os monitor csak kb 18”-os hasznos képátlóval rendelkezik, a többi részét a képcsőnek rendszerint eltakarja a monitor burkolata. A felhasználó számára a látható kép átló a fontos. Ezt az igényesebb gyártók feltüntetik (Viewable Area). LCD panelek esetében a két méret egybe esik.

A monitor felbontása

A kép képpontokból áll össze. A képpont – más néven pixel – a kép legkisebb eleme, mely önállóan vezérelhető. A pixelek sorokból és oszlopokból álló rácsszerű (mátrixos) elrendezésben helyezkednek el. A felbontást az oszlopok és a sorok szorzatával adják meg. Például 800x600 azt jelenti, hogy 800 oszlopból és 600 sorból (480 000 pixel) áll a maximális felbontású kép; azért a maximális, mert a gyártók mindig a ma­ximális felbontóképességgel jellemzik terméküket. Minél több oszlopból és sorból áll a kép annál nagyobb a felbontás, annál szebb, finomabb rajzolatú képeket tud megjeleeníteni a monitor. Minél nagyobb a fel­bontás, annál kisebbek lesznek a képen lévő objektumok, például a szövegek, ikonok stb.

A monitorok esetében beállítható, hogy milyen felbontással szeretnénk használni. Ez azonban nem csak a monitoron múlik, hanem az azt vezérlő videokártyán is. Csak olyan felbontás állítható be, melyet mindkét eszköz támogat.

Ajánlott felbontási beállítások .

14": 640x480, 800x600

15": 800x600, 1024x768

17": 800x600, 1024x768

19": 1024x768, 1280x1024

21": 1280x1024, 1600x1024

A kép minőségét javíthatjuk a monitor felbontásának növelésével. A legtöbb monitor képaránya 4:3.

A megjelenítő színmélysége

A kép minőségét a használt színek száma is befolyásolja. Ez elsősorban a videokártyától függ. Fontos, hogy az egyes képpontok hány különböző szint vehetnek fel. Ha minden képponthoz n bitet rendelünk, akkor összesen 2ⁿ különböző szint vehet fel minden egyes képpont. Az n számot nevezzük színmélységnek.

Ha képpontonként

• 1 byte-ot (8 bitet) használunk a szín leírására, akkor 2⁸=256 színnel dolgozhatunk.

• 2 byte (16 bit) esetén 2¹⁶, azaz 65 536 szín jeleníthető meg egy időben.
  /High Color/

• 3 byte (24 bit) esetén 2²⁴, azaz több mint 16,7 millió szín jeleníthető meg egy időben.
  /True Color/

A monitor képfrissítési frekvenciája

A katódsugárcsöves monitoroknál beszéltünk arról, hogy az elektronsugarak soronként végigpásztázzák az egész oldalt, az oldal pásztázásának a sebessége pe­dig az adott monitort jellemzi. Például, ha ezt látjuk: 640x480@60Hz, ez azt jelenti, hogy a 640x480-as fel­bontású képet a monitor 60-szor rajzolja ki másodpercenként. Ha egy felbontást huzamosabb ideig szeret­nénk használni, akkor érdemes a monitor képfrissítési frekvenciáját minimum 75 Hz-re, de inkább magasabb frekvenciára beállítani az adott felbontás mellett, ha lehetséges. (A 85 vagy annál nagyobb érték beállítását tekinthetjük ergonomikusnak.) Erre azért van szükség, mert az emberi szem képes érzékelni, ha ennél lassabban történik a frissítés. Ez vagy kellemetlen villódzással jár, vagy csak azt vesszük észre, hogy egy-két óra után megfájdul a fejünk. Ha növeljük a felbontást vagy a képfrekvenciát, akkor növekszik a sorfrekvencia (a sor­frekvencia az egy másodperc alatt frissített sorok számát adja meg) is.

A megjelenítő egység leírásában valami hasonlót találunk: vf: 50-160Hz, hf: 30-86kHz (vf: vertical frequency = sorfrekvencia, hf: horizontal frequency = képfrekvencia). Minél nagyobb értékkel rendelkezik a monitor, annál ergonomikusabb.

LCD monitorok esetében nem beszélhetünk ebben az értelemben képfrissítési frekvenciáról, mivel ott a képpontok frissítése csak akkor történik meg, ha változás történik a képen. Ezeknél a monitoroknál nem is képfrissítési frekvenciát adnak meg, hanem azt az értéket ami megmutatja, hogy ha változik a kép, akkor mennyi idő alatt képes a változtatást végrehajtani. Ezt rendszerint ms (milisecundum)-ban adják meg. Ma jellemző értékek: 12-16 ms, de már vannak ennél jobb monitorok is: 4-8 ms.

Monitorvezérlő kártya

Minden monitorhoz szükség van egy monitorvezérlő kártyára (grafikus kártyára). A számítógép felbontását –mint már a fentiekben említettük – a videokártya is befolyásolja. A videokártya jellemző paraméterei:

• Sebessége (elsősorban 3D teljesítmény esetén)

• Megjeleníthető színek száma

• Felbontóképessége

• A kártyán található videómemória mérete

• Beállítható legnagyobb képfrissítési frekvencia

A kártyán található egy vezérlő, mely a digitális jelekből analóg jeleket állít elő. A kártya másik fő egysége a memória. (RAM). Ez befolyásolja a kártya kapacitását, ennek nagyságától (MB) függ, hogy milyen felbontású és színmélységű képet látunk. A legtöbb videokártyához tartozik eszközvezérlő program a különféle operációs rendszerekhez. Ezeket célszerű a gépre telepíteni, mivel ennek hiányában a gép nem tudja a kártya képességeit kihasználni.

A mai videókártyán speciális processzorok találhatóak (videó feldolgozáshoz). Ennek és a memória sebességének (hozzáférési idő) függvényében változhat a videókártya teljesítménye. Ennek elsősorban a nagyobb grafikus teljesítményt igénylő alkalmazásoknál van jelentősége. (játékprogramok, tervezőprogramok)

Egyéb

Szabályozhatjuk a monitor teljesítményfelvételét az energiatakarékos üzemmódok segítsé­gével (Power Saving). Ha számítógép be van kapcsolva, de nem használjuk, akkor egy előre beállított idő eltelte után átkapcsol energiatakarékos üzemmódba, a képernyő elsötétül és a tényleges teljesítményének csak töredékét veszi fel a hálózatról. /Csak ezzel a funkcióval rendelkező számítógépek – alaplapok, videókártyák – tudják ezt a lehetőséget kihasználni, de ma már teljesen elterjedt. Ha pl. hozzá érünk az egérhez, vagy leütünk egy billentyűt, akkor visszaáll az eredeti állapot.

Az újabb típusú monitorok beállítási lehetőségei már menüs szerkezetűek. Ezt OSD (On Screen Display) funkciónak hívjuk. A menü a monitor képernyőjén jelenik meg.

A monitoroknak azt a fajtáját, amelyik érzékeli a képernyő érintését touch screen-nek (érintőképernyő) hívjuk. Ez ugyan úgy működik, mintha egérrel kattintanánk a különböző menüpontokra, csak itt a képernyőhöz kell közvetlenül érni.

▲ Lap tetejére

Nyomtató

Feladata a szöveges és grafikus információk nyomtatott formában (papíron) való megjelenítése. A számítógépek fejlődése során sokféle, és sokféle elven működő nyomtatót használtak. Ma már szinte minden nyomtató grafikus, azaz képes nemcsak szövegek, hanem ábrák, rajzok, képek megjelenítésére is.

A nyomtatóknak a színes és a fekete-fehér kivitele egyaránt elterjedt. A színes nyomtatóknál (tintasugaras és lézer esetén) há­rom alapvető festékszínt használnak a színek kikeverésére: bíbor, sárga, ciánkék. Ezekből nem lehet tökéletes feketét kikeverni, így a feketét is hozzá kell venni, mint negyedik alapszint. Ezt a színkeverést CYMK színkeverésnek is szokták nevezni. (szubsztraktív színkeverés) (Cyan: kékeszöld Yellow: sárga Magenta: bíbor Black: fekete) Például: sárga+bíbor=vörös; bíbor+kékeszöld=kék; kékeszöld+sárga=zöld; sárga+bíbor+kékeszöld=fekete.

A színes nyomtatókba általában fekete patront is kell tenni a színesek mellé, mert a fekete szín előállításához a három alapszínű festékből nagy mennyiséget kellene elhasználni és a nyomtató sem működik ha a színes patron kifogy.

A nyomtatótípusok jellemzői

A tűs nyomtató (mátrix) festékpöttyökből álló nyomtatványt készít. A karaktereket kis pontokból rakja össze. A mátrixfej tűket tartalmaz (9, 18 vagy 24), a karakter pontjait ezek a tűk hozzák létre. A mátrixfej vízszintesen mozog a papír előtt, a tűk a festékszalagra ütődnek, és így jelenik meg a papírlapon az információ. (érintéses nyomtatónak is nevezik) A nyomtatás minősége a karaktert magrajzoló pontok számától függ. Nagy előnye a többivel szemben, hogy indigós papírokat alkalmazva többpéldányos nyomtatásra is alkalmas. Bizonyos nyomtatótípusok esetén lehetőség van színes festékszalag használatára.

A tintasugaras nyomtató (InkJet, BubbleJet) nyomtatványa síkban van, de nem megfelelő papír használata esetén maszatolódik. Jobb minőségű, mint a mátrix, csendesebb is. A mátrix nyomtatóval szemben, itt nem fizikai érintkezés során jön létre a papíron a szöveg – nincs mechanikus érintkezés. A kép előállításához folyékony festéket használ. A nyomtatófej fúvókákat tartalmaz, amely tintacseppeket lő a papírra, amelyek pontszerű nyomot hagynak rajta. Ezek összemosódásából áll elő a karakter.

Egyre több közöttük a fotóminőségű nyomtató, melyekbe esetleg fotóminőségű színes patront kell elhelyezni erre a funkcióra, hogy a minőség még jobb legyen. (Ebben az esetben célszerű már fotó papirt használni)

A lézernyomtató (Laser Printer) Jelenleg a tintasugaras nyomtatóval együtt a legelterjedtebb, de annál drágább. Hasonlóan az eddigiekhez pontok segítségével állítja elő a nyomtatási képet, a pontokat viszont lézersugár segítségével állítja elő: egy elektromosan feltöltött (toner) hengerre lézer segítségével rajzolja a képet, ennek a hengernek a segítségével kerül a festékpor a papírra, a festéket forró hengerek égetik ezután a papírra. Ezek a legjobb minőségű nyomtatási képet előállító nyomtatók.    

A nyomtatók minőségi jellemzésére használt mérőszámok:

sebesség: lap/perc

felbontás: dot per inch

A dpi = Dot per inch azaz 25,4 mm távon nyomtatott pontok száma. 300 dpi-nél 1 mm-en belül a pontok száma kb.12. (igazi fénykép minőség 1200 dpi felett kezdődik).

A nyomtatók párhuzamos porton vagy USB porton keresztül kapcsolódhatnak a számítógép­hez.

A nyomtatás minőségét a nyomtató paraméterein túl a papír minősége is befolyásolja.

A vásárolt nyomtatókhoz telepítő CD-t is adnak, mely a nyomtató maximális lehetőségeinek kihasználását segítik.

Napjainkban egyre inkább elterjedtek a multifunkciós nyomtatók. Működési elvükben eltérőek lehetnek egymástól, például a nyomtatórész lehet tintasugaras vagy lézer. Számítógép nélkül fénymásolóként, faxként képesek működni, számítógéppel összekapcsolva használható külön nyomtatóként, lapolvasóként. Alkalmas papírmentes fax küldésére és fogadására. Ekkor a fax szoftverét, a küldött és fogadott anyagokat a számítógép tárolja.

▲ Lap tetejére

Plotter

Más néven rajzgép, nagyméretű műszaki rajzok készítésére alkalmas. Ebben a rajzolást cserélhető tollakkal végzik. Sok esetben a nagyméretű műszaki dokumentációk készítésére alkalmas tintasugaras nyomtatót is plotternek nevezik.

Hangszóró

A PC hőskorszakában a számítógépes hangkeltés a speaker feladata volt.

Ahogy megjelentek az első hangkártyák, úgy adódott a lehetőség az igazi zenei élmény megteremtéséhez. A 90-es években terjedtek el a különféle sztereo hangkártyák, amelyekhez vagy külön erre a célra készített, monitor mellé helyezhető aktív hangszórókat helyeztek (a hagyományos hangfalak mágnesei zavarták a monitor képét) vagy saját HI-FI berendezést használtak a hangok megszóltatására.

Új fejezet a napjainkban egyre népszerűbb térhangzású rendszerek terjedésével nyílt, amely képessé tette a számítógépet a mozi élmény megteremtéséhez.

▲ Lap tetejére