Forrás: webdesignerdepot.com
A
grafikus felhasználói felület (Graphical User Interface
- GUI) az, amin keresztül a felhasználók
kényelmesen kommunikálhatnak a számítógépükkel. Az évek során rengeteg GUI
készült a különböző operációs rendszerekhez, mint pl. az OS/2, Macintosh,
Windows, Amiga, Linux, Symbian OS és még sok más.
Nézzük meg a főbb operációs rendszerek felületének a fejlődését a nyolcvanas évektől kezdve napjainkig! Előrebocsátom, hogy ez a cikk csak a felhasználói felületek dizájnjának nagyobb mérföldköveit emeli ki, nem pedig az operációs rendszerek fejlődését. Ráadásul nem vesszük végig minden ma létező operációs rendszer minden grafikus felületét.
Az első GUI-t a Xerox Palo Alto Research Centerében (PARC) fejlesztették ki a hetvenes években. Ez a kutatás új távlatokat nyitott a számítógépes grafika fejlődésében.
Az első személyi számítógép, ami modern grafikus felhasználói felületet használt, a Xerox Alto volt. 1973-ban fejlesztették ki, kereskedelmi forgalomba sosem került, főképp arra szánták, hogy segítse az egyetemeken folytatott kutatásokat.
Ez volt az első grafikus felhasználói felülettel és alkalmazásokkal rendelkező integrált asztali számítógép. Először Xerox Star-nak hívták, később átnevezték ViewPoint-ra, még később GlobalView-ra.
Szoktak Lisa OS-ként is utalni rá, de ebben az esetben az OS nem az Operating-, hanem az Office System rövidítése. Az Apple elsősorban szövegszerkeszésre fejlesztette ki. Sajnos eltűnt a süllyesztőben, mivel az Apple Macintosh operációs rendszer olcsóbb volt. Megjelentek későbbi változatai is, a Lisa OS 2 1983-ban, illetve a Lisa OS 7/7 3.1 1984-ben, de ezek csak magát az operációs rendszert érintették, a grafikus felhasználói felületet nem.
A Visi On volt az IBM PC-re kifejlesztett első GUI. A rendszer célközönsége a nagy cégek voltak, ennek megfelelően magas volt az ára is. A GUI-t egérrel lehetett kezelni, beépített telepítővel és help menüvel rendelkezett. Ikonokat nem használt.
A System 1.0 volt az első grafikus felületű operációs rendszer, amit a Macintosh-ra fejlesztettek. A modern operációs rendszerek tulajdonságai közül már megjelent benne néhány, ablakokat és ikonokat használt. Az ablakokat egérrel lehetett mozgatni, a fájlok és mappák másolását „fogd és vidd” módszerrel lehetett megoldani.
Első megjelenésekor az Amiga megelőzte a korát. A GUI-ban olyan elemek voltak, mint a színes grafika (négy szín: fekete, fehér, kék és narancs), preemptive multitasking, sztereó hang és sokállapotos ikonok (kiválasztott és nem kiválasztott állás).
Ez volt az az év, amikor a Microsoft végre beadta a derekát, és csatlakozott a GUI őrülethez. A Windows 1.0-t volt az első GUI alapú operációs rendszerük, amit azért akkoriban még senki sem mert 1-esnek nevezni, arra utalva, hogy jön még sok következő verzió. A rendszer 32x32 pixeles ikonokat és színes grafikát használt. A legérdekesebb részlet (amit később kihagytak) az animált analóg óra ikonja volt.
A GEM (Graphical Environment Manager) a Digital Research Inc. által kifejlesztett ablakokat használó grafikus interfész volt. Eredetileg az Intel 8088 illetve a Motorola 68000 mikroprocesszorokon futó CP/M operációs rendszerhez szánták, később DOS-on is futtatható volt. A legtöbben úgy emlékezhetnek vissza a GEM-re, mint az Atari ST gépek grafikus felületére. Ezen kívül az Amstrad egyik IBM kompatibilis sorozatán is ezt használták, azonkívül a Ventura Publisher és néhány másik DOS program is ezt használta magként. A GUI-t más számítógépekre is portolták, de azokon nem vált népszerűvé.
A 64 bites IRIX-et a UNIX számára készítették. Az egyik érdekessége a vektor alapú ikonok használata volt, tehát ez a feature tehát már jóval a Mac OS X feltűnése előtt megjelent benne.
A GEOS (Graphic Environment Operating System) operációs rendszert a Berkeley Softworks (később GeoWorks) fejlesztette ki. Eredetileg a Commodore 64 számára tervezték, és a rendszer része volt egy grafikus szövegszerkesztő, a geoWrite, illetve egy rajzolóprogram, a geoPaint is.
Ebben a verzióban az ablakok kezelése jelentős fejlődésen ment keresztül. Az ablakok átfedhették egymást, átméretezhetők, kicsinyíthetők és nagyíthatók voltak.
Az OS/2 eredetileg az IBM és a Microsoft közös fejlesztése volt, de 1991-ben a két cég szakított egymással. A Microsoft beépítette a technológiát a Windows grafikus felületébe, az IBM pedig egyedül fejlesztette tovább az OS/2-t. Az operációs rendszer grafikus felületét „Presentation Manager”-nek hívták. Ebben a verzióban még csak monokróm, fix ikonok voltak.
Steve Jobs állt elő azzal az ötlettel, hogy el kéne készíteni a tökéletes
számítógépet az egyetemek és kutatólaboratóriumok számára. Ez az ötlet később
egy olyan induló vállalkozásban öltött testet, aminek a NeXT Computer Inc. nevet
adták.
Az első NeXT gépet 1988-ban mutatták be, de 1989 jelentős fejlesztéseket
hajtottak végre, és kiadták a NeXTSTEP 1.0 GUI-t, ami további fejlődés után az
OPENSTEP nevet kapta.
A felület több színből állt, és az ikonok is nagyobbak voltak (48x48). Egyébként
a GUI eredetileg monokróm volt, de az 1.0-s verzió már színes monitorokat is
tudott kezelni. Ez a képernyőkép bepillantást ad abba, ami már a későbbi modern
grafikus felületek elődje volt.
A következő upgrade több területen jelentett kisebb fejlődést. Az ikonok szebbek lettek, és az ablakok is finomodtak.
Erre a verzióra a Microsoft felismerte a grafikus felületekben rejlő nagy
lehetőségeket, és elkezdett komolyan dolgozni rajtuk.
Az operációs rendszer maga támogatta a standard és a kiterjesztett 386-os módot
is, ami azt jelentette, hogy ki tudta használni a 640 KB feletti memóriát
illetve a merevlemezt, ami nagyobb képernyőfelbontást és jobb grafikát jelentett
(pl. a Super VGA 800x600-as illetve 1024x768-as felbontást).
A Microsoft ezen kívül felkérte Susan Kare-t, hogy tervezze meg a 3.0-s Windows
ikonjait és egységessítse a GUI-t.
A felület sok részletét továbbfejlesztették erre a verzióra. Megváltozott a színséma, és megjelent a 3D is. Az asztalt függőlegesen fel lehetett osztani több olyan képernyőre, amiknek különbözött a felbontása és színmélysége is – ez manapság elég furcsának tűnik. A Workbench alapértelmezett felbontása 640x256 volt, de a hardver magasabb felbontást is támogatott.
A Mac OS 7.0-s verziója volt az első színes grafikus felületű Mac-es operációs rendszer. Az ikonoknak a szürke, a kék és a sárga finom árnyalatait adták.
A Windows-nak ez a verziója előre telepített TrueType fontokat tartalmazott.
Ez első alkalommal tette a Windows-t önmagában teljesen működőképes nyomdakész
asztali rendszerré.
A Windows 3.0-ban ez csak úgy volt megoldható, ha az ember az Adobe ATM (Adobe
Type Manager) fontjait használta. Ez a verzió tartalmazott egy Hotdog Stand nevű
színsémát is, ami a piros, sárga és fekete élénk árnyalataiból állt.
Ez a színséma arra volt hivatott, hogy a színvak embereknek is segítsen
könnyebben látni a képernyőn megjelenő szöveget/grafikát.
Ez volt az első olyan GUI, amit széleskörű nemzetközi tesztelésnek vetettek alá a használhatóság, elfogadhatóság és átláthatóság értékelésére. Az egész grafikus felületet objektumorientált dizájn alapján tervezték. Minden fájl és mappa egy-egy objektum volt, ami más fájlokhoz, mappákhoz vagy programokhoz volt társítható. Ugyancsak támogatta a „fogd és vidd” funkciót, illetve a sablonokat.
A felhasználói felületet teljesen átdolgozták a 3.x verziókhoz képest. Ez
volt az első olyan Windows, ahol minden ablak sarkában elhelyeztek egy kis
„bezár” gombot.
A tervezői csapat több állapottal látta el az ikonokat és más grafikákat
(bekapcsolt/kikapcsolt, kiválasztott, kipipált stb.) A híres Start gomb is itt
jelent meg először.
Óriási előrelépés volt ez a Microsoft számára az operációs rendszer és az
egységes grafikai felület tekintetében is.
IBM kiaadta az OS/2 Warp 4-et, ami komoly frissítést jelentett a munkafelület
számára.
Az ikonok a desktopra kerültek, ahová ezen kívül fájlokat és mappákat is el
lehetett helyezni. Megjelent az "iratmegsemmisítő" is, ami hasonlított a Windows
kukájára illetve a Mac OS Trash-jére.
256 színű ikonok voltak az alapértelmezettek a GUI ezen verziójában. A Mac OS 8 volt az egyik első alkalmazója az izometrikus ábrázolásmódú ikonoknak, amiket másképpen ál-3D ikonoknak is neveztek. A grafikus felület későbbi verzióinak védjegye lett a platinumszürke téma, ami először itt jelent meg.
Az ikonok stílusa szinte teljesen megegyezett a Windows 95-ben látottakhoz, de a GUI már 256 színnél többet is kezelni tudott. Alapjaiban változott meg a Windows Explorer, és az „Active Desktop” itt jelent meg elsőként.
A KDE csapat a következőképpen írta le a projektet az első verzió megjelenésekor: „A KDE egy modern asztali környezet UNIX munkaállomások számára. A KDE célja betölteni annak a szükségletét, hogy létrejöjjön egy a MacOS-hez illetve Windows95/NT-hez hasonló, egyszerűen használható asztali környezet a Unix munkaállomások számára is. Ez a platform teljesen ingyenes és nyitott, bárki számára térítésmentesen elérhető (beleértve a forráskódot is, amelyet bárki szabadon módosíthat).
A BeOS operációs rendszert személyi számítógépekre tervezték. Eredetileg a Be In írta 1991 abból a célból, hogy a BeBox hardveren fusson. Később továbbfejlesztették, hogy ki tudja használni a megjelenő olyan új technikákat és hardvert, mint a symmetric multiprocessing, pervasive multithreading, preemtive multitasking illetve egy saját fejlesztésű 64 bites naplózó fájlrendszer, a BFS. A BeOS GUI tervezési alapelvei az egyszerűség és a letisztult, nem zsúfolt dizájn voltak.
A GNOME desktop elsősorban a Red Hat Linux számára lett kifejlesztve, de később más Linux disztribúciókra is továbbfejlesztették.
2000 elején az Apple bejelentette az új Aqua interfészt, és 2001-ben ki is
adta az új operációs rendszerük részeként, amit Mac OS X-nek neveztek el.
Az alapértelmezett 32x32-es és 48x48-as ikonokat felváltották a nagyméretű,
128x128-as élsimított és félig átlátszó ikonok.
A GUI megjelenését sok kritika fogadta. A felhasználók láthatólag nem voltak
felkészülve ekkora változásokra, de hamarosan elfogadták az új stílust, és a mai
napig ez a felhasználói felület a Mac OS X operációs rendszerek alapja.
A Microsoft hajlamos rá, hogy alaposan áttervezze a GUI-t minden nagyobb operációs rendszer verzió megjelenésekor, és ez alól a Windows XP sem volt kivétel. Az interfész egészének kinézetét és hangulatát megváltoztathatták a felhasználók a különböző skinek segítségével. Az ikonok alapértelmezésben 48x48-as méretűek, több millió színben.
A K Desktop Environment nagy átalakuláson ment át az első verzió megjelenése óta. Finomítottak a grafikákon, az ikonokon, és egységesítették a teljes felhasználói élményt.
Ez volt a Microsoft válasza a konkurenciára. Elég sok 3D-s animációt raktak
bele a rendszerbe. A Windows 98 óta a Microsoft minden alkalommal megpróbálta
fejleszteni az asztali környezetet. A Windows Vistában jelentek meg a widget-ek,
illetve az Active Desktop egy valamelyest feljavított változata is
a Desktop Sidebar is.
A Mac OS X hatodik generációjának megjelenésekor az Apple újra továbbfejlesztette a felhasználói környezetet. Az alap GUI még mindig az Aqua, a maga nyalókaszerű görgetősávjával és platinaszürke illetve kék színeivel. Az új felhasználói felület jóval térhatásúbb a három dimenziós dokkal illetve sokkal több animációval és interaktivitással.
A GNOME nagyon sok energiát fektetett bele, hogy elkészítse a v2.24 témáit és grafikáit, mivel az volt a céljuk, hogy „jól nézzen ki a számítógéped”. Még egy pályázatot is kiírtak a lehető legszebb hátterek összegyűjtésére.
A K Desktop Environment 4-es verziója sok újdonságot hozott, mint pl. az animált, gördülékeny és hatékony ablakkezelés, illetve a desktop widget-ek támogatása. Az ikonok mérete könnyen változtatható, és szinte minden dizájnelem jóval könnyebben konfigurálható. A leglátványosabb változások között vannak az új ikonok, témák és hangok, melyekről az Oxygen Project gondoskodott. Az ikonok sokkal inkább fotorealisztikusak. Egyértelműen nagy előrelépés a KDE korábbi verzióihoz képest. Egyébként Windows és Mac OS X alól is futtatható (bár a grafikus felület nélkül - köszi, bakaokhi).
